Karácsony oroszok nélkül (Moszkvater)
Das von dem ungarischen Russland-Experten Gábor Stier geleitete Internetportal "Moszkvater" (Moskauer Platz) hat meinen Artikel "Weihnachten ohne Russen" (Nachdenkseiten) in ungarischer Sprache veröffentlicht.
A német kormány szorgalmasan építkezik. Falat emel Oroszország ellen. A Németországba látogatni kívánó oroszok 2022 vége óta szigorúbb feltételekkel kaphatnak vízumot. Ez hónapokig tartó várakozást, bürokratikus megaláztatást jelent, kerülő utakat és megnövekedett költségeket. A cikk eredetileg a német nachdenkseiten.de portálon jelent meg, és Péli Éva fordította.
Ulrich Heyden írása a #moszkvater.com-on
„A német politikusok állítása, miszerint a szankciók ellenére <erősíteni kell az orosz civil társadalmat>, pusztán üres szavak maradnak. Mert a vízum elutasítások és a hosszú sorban állás minden oroszt érint, így azokat is, akik kritikusan viszonyulnak az orosz invázióhoz”
Fotó:EUROPRESS/Alexander KHUDOTEPLY/AFP
Micsoda idők voltak azok! Az 1990-es évek elején Berlin utcáin orosz katonai és szőrmesapkákat árultak. Usankát viselni nem szégyen, hanem nagyon felkapott volt. Mindenkit megrészegített Oroszország. Az értelmiségi körökben előszeretettel itták a vodkát. Azután az oroszok még a csapataikat is kivonták!
„Harminc évvel később az 1990-es évek hangulata az ellenkezőjébe csapott át”
A civil társadalom tiltakozása nélkül a német állam szigorúbb vízum szabályokat vezetett be az oroszokra vonatkozóan. A következmények az orosz turizmusra nézve végzetesek. Németország Statisztikai Hivatala adatai szerint 2023 januárja és májusa között mindössze 52 ezer orosz turista tartózkodott Németországban. 2019-ben ugyanebben az időszakban még 365 ezren voltak.
Az utazók hozzájárulhatnak a népek közötti párbeszédhez. De éppen ez nem tűnik kívánatosnak. Németországban ma az emberek az oroszokról csak általánosságban akarnak beszélni, velük személyesen nem. Az orosz társadalom élő képviselői nem jelennek meg a televíziós talk showkban sem.
„Egyre szűkül azoknak a németeknek a köre is, akik tudják, hogyan élnek ma az emberek Oroszországban. Ez kedvez a fegyvergyártó cégeknek. Így jobban tudják ápolni az ellenségképüket”
Egy orosz nem akar könyörögni
Egy német ismerősöm, aki hozzám hasonlóan több mint 30 éve él Moszkvában, elmondta nekem, hogy a vízumkönnyítés eltörlése milyen hatással volt a családi életére. A hölgy, aki nem akarja, hogy a neve egy internetes portálon szerepeljen, hét éve él házasságban orosz férjével.
„2017-ig minden karácsonykor Németországba utaztunk a férjemmel, s meglátogattuk a rokonokat“, mondta. De a szigorúbb vízumszabályok miatt a férjét már nem érdekli Németország. „Nem akar könyörögni“. A németországi rokonai ezt persze sajnálják. Így idén karácsonykor a férje nélkül kell, hogy meglátogassa őket. De Szilveszterre vissza akar térni Moszkvába.
Nagy a tudatlanság Oroszországgal kapcsolatban
A németországi barátai és rokonai tudásszintje egyre inkább csökken, mondta az ismerősöm. Valójában pedig ismerniük kellene Oroszországot. Egy volt kedves iskolatársa a „Die Linke“(Baloldal) párt tagja, de csak a „Tagesschau”-t (német híradó) nézi. Ott pedig semmit sem tud meg arról, hogyan is élnek az emberek valójában Oroszországban. Amikor utoljára látták egymást, azt kérdezte tőle a barátnője: „Ugyan meddig tart még ki Putyin? Mikor dobja már végre föl a talpát?” A hosszú évek óta Moszkvában élő ismerősöm egészen megrökönyödött, pedig ő nem egy Putyin-rajongó.
„Hogy milyen lenne egy Putyin nélküli Oroszország, azt a barátnője sajnos el sem tudja képzelni”
Moszkvai ismerősöm úgy érzi, hogy Németország cserben hagyta, és ez őt elkeseríti. Évekig német televízióknak dolgozott. Mivel Brandenburgban nőtt fel, és tökéletesen beszél oroszul, éveken át újságírói munkájával támogatta a német televíziós csatornákat. Sőt, még segített is a televíziós társaságoknak a technikai felszerelésük vámkezelésének lebonyolításában.
A moszkvai német cégek munkavállalói is érintettek
A vízum szigorítás az Oroszországban maradt német cégek számára is komoly problémát jelent. Moszkvai üzleti körökben mesélték, hogy egy német cég régóta dolgozó orosz alkalmazottja nem kapott vízumot a konzulátustól egy németországi üzleti útra. A hölgy ezután megpróbált egy dél-európai EU-tagállamból schengeni vízumot szerezni, hogy mégiscsak beutazhasson Németországba. Azt már nem tudom, hogy ez sikerült-e neki.
Így azok az oroszok, akik valamilyen okból nem kapnak vízumot a moszkvai német konzulátuson, vagy akiknek a várakozási idő túl hosszú, kerülőútra kényszerülnek: Ausztrián, Olaszországon, Görögországon vagy Spanyolországon keresztül mégiscsak elérhetik úticéljukat.
„A Kreml egyelőre nem reagált a vízumszigorításra”
Az „amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten” módszert, mint a kiutasított német diplomaták esetében, még idáig nem alkalmazták. Még utaznak németek Oroszországba. Mint üzleti körökből megtudtam, Moszkvában üzleti fogadásokon gyakran látnak német és osztrák embereket, akik nem élnek állandóan Moszkvában.
Vízumtilalom az orosz főszerkesztő számára
Ha a német konzulátus Moszkvában megtagadja a vízum kiadását egy orosznak, annak politikai okai is lehetnek. Vegyük például a Moskauer Deutsche Zeitung főszerkesztője (Moszkvai Német Újság), Igor Beresin esetét. A moszkvai német konzulátus 2023 februárjában megtagadta tőle a vízumot a lipcsei könyvvásárra tervezett tíznapos látogatására.
„Az 52 éves főszerkesztő részt akart venni a <Moszkvai beszélgetések> elnevezésű rendezvényen, amelyet az újságja szervezett. De ez a jelek szerint a német államnak nem állt érdekében”
A német vízum megszerzése érdekében Beresin nem sajnálta az energiát, és minden szükséges dokumentumot benyújtott a konzulátuson: a munkáltatójától kapott fizetés igazolást, a házassági anyakönyvi kivonatot, a Moszkvában élő gyermeke születési anyakönyvi kivonatát, az ingatlan tulajdonjogáról és a gépkocsi birtoklásáról szóló igazolást, valamint kifizetett (!) repülőjegyeket Németországba.
„A vízum elutasítását a német konzulátus azzal indokolta, hogy a Beresin által benyújtott dokumentumokban szereplő információk nem meggyőzőek”
„Megalapozott kétségek” merültek fel a Moszkvába való visszatérése szándékával kapcsolatban. „Orosz állampolgárként Ön, mint hadköteles korú orosz állampolgár, azon oroszországi emberek csoportjába tartozik, akiket potenciálisan érinthet az orosz fegyveres erők részleges mozgósítása. Ez által valószínűleg jelentős mértékben csökkenhet a szándéka, hogy a vízumának lejárta előtt visszatérjen hazájába.”
Beresin nem hagyja, hogy a vízum elutasítása elvegye az életörömét. A Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében azt írta: „A gyermekeink okosabbak nálunk. Évek óta azt hajtogatom a lányomnak, hogy meg kellene tanulnia németül. Ez nem csak egy nagyon szép nyelv, hanem jó továbbtanulási lehetőség is. A lányom mindig minden tanácsomat keményen visszautasította: „Foglalkozz te magad a német nyelveddel, én maradok a japánnál. Az én kilátásaim Ázsiában vannak.” Meg kell hagyni, okos a leány.
Személyes tapasztalataim
Az a tény, hogy e sorok szerzője ennek a cikk megírására adta a fejét, személyes oka is van. A feleségem – akinek már négy schengeni vízuma van az orosz útlevelében – januárban Hamburgba akar velem repülni. De hónapokba telhet, mire vízumot kap.
A feleségem felhívta a Visametric orosz szolgáltatót, amely a német konzulátus megbízásából a szükséges okmányokat ellenőrzi, és felveszi a kötelező ujjlenyomatokat. Azt mondták neki, hogy novemberre és decemberre a várólista már betelt. Hogy mikor nyitják meg a várólistát januárra, azt a szolgáltató képviselője nem tudta megmondani.
Hogy megbizonyosodjak arról, hogy a feleségem mindent jól értett a telefonban, magam hívtam fel a moszkvai német konzulátus vízumosztályát. A konzulátus munkatársa nagyon kedvesen elmagyarázta nekem, hogy a kötelező pénzügyi garanciát a feleségem vízumára, amelyet a moszkvai konzulátuson mindig én írtam alá, a konzulátus már nem fogadja el. A feleségem azonban benyújthat egy kötelezettségvállalási nyilatkozatot németországi rokonoktól. Mennyire megalázó! Talán nem én vagyok a feleségem legközelebbi hozzátartozója?
Egy német áttelepült: „A németek érzelmileg felhevültek”
Újságírói kutatásom keretében beszéltem egy olyan némettel is, aki orosz feleségével együtt évek óta Dél-Oroszországban él. Ma már abban kell reménykednie, hogy orosz feleségét, akinek több schengeni vízum is van az útlevelében, jövőre egy rokona meghívja Németországba.
„A megszorító vízumpolitika következményei végzetesek”
– mondta a német, aki nem akarta a nevét egy internetes portálon közzétenni. „Ha hosszú ideig nem látják egymást az emberek, akkor kihűlnek a kapcsolatok, és néha még a baráti viszonyokat is tönkreteszik az Oroszországról szóló rosszmájú németországi tudósítások.”
Németországi ismerősei már felhánytorgatták neki és feleségének azt is, hogy kimondottan a Fekete-tengeren fekvő oroszországi Anapa városába mentek nyaralni. Oda, ahová Putyin „ukrán gyerekek ezreit deportálta”. Erre a dél-oroszországi német: „Minek deportálna Putyin ukrán gyerekeket egy tengerparti gyógyfürdőbe, amikor már több millió ukrajnai menekült önként érkezik Oroszországba?” De választ nem kapott. A legfrissebb orosz adatok szerint 2022 februárja óta ötmillió ukrán települt át Oroszországba.
Betiltották az orosz vécépapír és sampon behozatalát
A vízum szigorító intézkedések olyanok, mint a téglák a falban, amit a német kormány Németország és Oroszország között épít. Ennek a falnak az első köveit már nem sokkal az ukrajnai orosz invázió után lerakták. Németország elvágta az összes légi összeköttetést Oroszországgal. Azóta bárkinek, aki Oroszországból Németországba utazik, legalább egy egész napot, és gyakran egy éjszakát is rá kell szánnia, mert Németországba már csak átszállással Isztambulon, Helsinkin vagy Kalinyingrádon keresztül lehet eljutni.
„De a helyzet még rosszabbra fordult. Egy 2023. június 23-án módosított uniós rendelet szerint az oroszok nem léphetnek be az EU-ba Oroszországban bejegyzett gépkocsikkal. E rendelet értelmében nemcsak az oroszok autóit lehet elkobozni, hanem az Oroszországból behozott notebookokat, okostelefonokat, kozmetikumokat, bőröndöket, fogkrémet, WC-papírt és sampont is”
Állítólag ezeket a tárgyakat eladhatják az EU-ban, és az gazdasági hasznot jelenthet Oroszország számára. Nem világos azonban, ki állapítja meg, hogy van-e eladási szándék. Netán a német rendőrség pszichológusa? Hogyan lehet bizonyítani az eladási szándékot, és hogyan lehet kiszűrni a gyanúsítottat a tömegből a határátkelőhelyen?
A Spiegel Online német internetes újság júliusban arról számolt be, hogy a német vámhatóság „több orosz rendszámú járművet” foglalt le. Sok orosz ezért nem mer elindulni Németországba, mert ki tudja, mijét fogják elkobozni.
Kritikus oroszok is érintettek
A fent felsorolt elnyomó intézkedésekkel a német állam egyértelműen megpróbál az orosz állampolgárok körében bizonytalanságot szítani, ezzel is azt sugallva, hogy jobb, ha otthon maradnak, és nem is bajlódnak a vízumkérelemmel.
„A német politikusok állítása, miszerint a szankciók ellenére <erősíteni kell az orosz civil társadalmat>, pusztán üres szavak maradnak. Mert a vízum elutasítások és a hosszú sorban állás minden oroszt érint, így azokat is, akik kritikusan viszonyulnak az orosz invázióhoz”
De az ilyen „apróságok” végül is nem számítanak háború idején. Diplomáciai közhelyek és az emberi jogok betartására vonatkozó hivatkozások a német tisztviselők – akiknek már nagyapáik megtanulták, hogy „milyen veszélyesek a ruszkik” – kőszívű rendeletei mögött eltörpülnek. A találkozáshoz, a rokoni kapcsolatokhoz és a vélemény cseréhez való emberi jogot egy szempillantás alatt eltörölték, mintha ezt már régóta tervezték volna.
És hol marad a sokat dicsért német civil társadalom válasza erre a politikára?
(Az írás eredetileg november 21-én a nachdenkseiten.de portálon jelent meg. Itt meg is hallgathatják németül)
Audió lejátszó
A hangerő növeléséhez, illetőleg csökkentéséhez a Fel/Le billentyűket kell használni.
Ulrich Heyden 1954-ben született, fémrepülőgép-szerelőnek tanult, majd másoddiplomásként közgazdaságtant, valamint középkori és újkori történelmet tanult. Szabadúszó tudósítóként 1992 óta dolgozik a német nyelvű moszkvai médiának. Ute Weinmann-nal együtt 2009-ben megírta a „Ellenállás a Putyin-rendszerrel szemben“ című könyvet. Marco Bensonnal együtt pedig a „Futótűz” című dokumentum filmet készítette a 2014. május 2-i odesszai zavargásokról.
